2019. év eleje óta járok Etához terápiára. Előtte már több módszert is kipróbáltam, kineziológiát, családállítást, transzperszonális pszichológiát, regressziós hipnózist. Magát a technikát, a módszert tekintve az AnaLog terápia tetszik nekem a legjobban. Mindegyik után vettem észre változásokat, de a legnagyobbakat az AnaLog terápiás oldások után. De nem csak az én életemben, hanem a hozzátartozóim életében is.

Először csak pár témát írtam fel magamnak, amikkel úgy gondoltam, hogy foglalkoznunk kellene az oldás során. Amelyek aktuálisan leginkább foglalkoztattak, azokat átbeszéltük az oldás előtt, és ez alapján döntöm el, hogy melyiket érzem a legfontosabbnak. Ahogy haladtunk az oldásokkal a témák száma nemhogy csökkent volna, hanem csak szaporodott, mivel igyekeztem tudatosan megfigyelni az érzéseimet. A Mester (Dr. Molnár Gábor) tanítása alapján, ha jó az érzés, jó az irány, ha rossz az érzés, akkor az irány is rossz. Ezeket a rossz érzéseket minél hamarabb fülön csípve, megfigyelem őket, és próbálok más nézőpontot keresve rátekinteni. Ha ez nem hoz változást, vagy ismétlődően felbukkan, akkor felveszem a terápiás listámra.

De nem csak az ébrenlétben tapasztaltakból lett terápiás téma. Köszönhetően Thomas Sanglor Álmodástan előadásinak és táborainak, egyre több álmomra emlékszem ébredés után is. Így figyeltem fel ciklikusan visszatérő álmokra. Ezeket a tudatalatti küldte az álomsíkra, jelezve, hogy foglalkoznom kell ezekkel a témákkal, szituációkkal, személyekkel. Volt, hogy egy adott személy, akivel már évek óta nem vagyok kapcsolatban, jelent meg álomban. Mindig azonos alapszituációban, de más környezetben, más egyéb szereplőkkel. Nem tudtam eldönteni, hogy az illető, vagy a szituáció-e az, akivel, amivel megoldatlan feladatom van.

A terápia során, megkerestük a legkorábbi képet, amikor az ehhez kapcsolódó érzés felbukkant, és kioldottuk. Érdekes volt figyelni, ahogy az ehhez elvezető képeken visszafelé haladva, hogy változtak azok kellemetlen rossz érzésű jelenetekből, boldogságot, jókedvet, nyugalmat tükröző képekké. Majd az alapként használt álomkép változásából kiderült, hogy az adott személlyel voltak még rendezetlen, kimondatlan dolgaim, melyeket így sikerült lezárni.

Foglalkoztunk már az anyagiak kérdéskörével is. Bár a lottón még nem nyertem, a legutóbbi ilyen témájú oldás után egy-két nappal, az adott hónapra betervezett kiadásaimból egyre nem került sor.

Felfigyeltem egy családi mintára. Az anyukám és köztem lévő kapcsolat tükröződött vissza a köztem és a lányom közötti kapcsolatban. Más érzésekkel ugyan, de az élethelyzet hasonlított. Nem szerettem volna, hogy a lányommal köztünk lévő érzés az idők folyamán esetleg változzon. Ezért Etával elkezdtük az anyukámmal való kapcsolatom átbeszélését.

Kerestem olyan emlékeket, amelyek valamilyen rossz érzéssel jártak. Ezeket kezdtük kioldani. De olyan is előfordult, hogy nem hozzá kapcsolódó téma során az alap szituáció, ahol az érzés legelőször felbukkant, szintén anyukámhoz kapcsolódó kép volt. Az oldások hatására nem csak a bennem lévő érzések, de anyukám élete is pozitív változáson ment keresztül. A legutóbbi látogatásunk után a lányom megjegyezte, hogy jó volt mamát jókedvűnek látni, mert korábban minden apróságon felhúzta magát, folyton idegeskedett valamin, vagy aggódott. Aminek következtében persze, eddig mást se hallottunk tőle, csak kritikát.

Az oldásokkal nem csak a magunk életére vagyunk hatással, hanem a szeretteink életére is. Így fordul át az oldásra szánt „én” idő a „mi” időnkké.  /H.Beáta