Transzállapot

Az elméd kikapcsolt következetességű állapota a transzállapot, vagy módosult tudatállapot. Transzállapotban, módosult tudatállapotban működik az érzelmi elme, és a logikai elme összehasonlító funkciója, de nem aktív a logika következtető képessége. Ebben az állapotban javítani vagy képes  a téged irányító, vezérlő emlékképeket, azaz oldhatod a rossz érzelmeidet. Azért tudod javítani a hibákat, mert transzállapotban, azaz módosult tudatállapotban csak a logika következetességi funkciója nem működik, az összehasonlító, minősítő funkciója igen.

Érzelem… 

A transzállapot módosult tudatállapot. Ha van módosult tudatállapot, akkor logikus, hogy van módosulatlan is.

Az elme háromféle üzemmódban képes működni. Ezek közül az elsőben teljes egészében tudatos, a másodikban csak részben az, a harmadikban pedig egyáltalán nem.

Az elme alapállapotát, amit egy átlagos életvitelt űző, és tudatmódosító szert nem fogyasztó ember az ébredéstől az elalvásig tapasztal hívhatjuk “normál”, vagy ébrenléti tudatállapotnak. Ilyenkor az elme minden funkciója be van kapcsolva, és működik. Ez a “minden” funkció szerencsére nem olyan vészesen összetett dolog.

Mindössze két összetevő alkotja az elmét, amit egyébként mindenki ismer: az érzelem, és a logika. Ez az elme két alkotója. A feladatuk meglehetősen egyszerű. Az érzelmi elme érzelmek segítségével képeket, történeteket tud alkotni. Ezt szokták kreativitásnak is hívni. Ugyanerre képes fordítva is: egy történet alapján képes érzelmeket azonosítani. Tehát oda-vissza működik. Érzelemből történet, történetből érzelem. Ez egyébként az emlékezés alapja. Ha egy jelenség valamilyen érzelmet vált ki benned, akkor attól függően, hogy az az érzelem mennyire érint meg, emlékeket fog felidézni. Ha kicsit érint meg, akkor kisebb eséllyel, ha viszont nagyon, akkor biztosan “megmozgat”. Felkavar, és emlékeket hoz a felszínre, sőt, akár cselekvésre is késztethet.

Képzeld el mondjuk azt a helyzetet, hogy mész az utcán, és észreveszed, hogy valaki éppen egy kutyát bántalmaz. Ez a látvány várhatóan valamilyen érzelmet fog kiváltani benned, és te ettől az érzelemtől függően fogsz dönteni arról, hogy cselekedj-e, és hogyan. Ha mondjuk folyamatos csatározásban vagy a szomszédoddal, mert a kutyája állandóan ugat, sőt egyszer még meg is kaffantott, akkor lehet, hogy nemcsak rá, de úgy általában véve haragszol a kutyákra, és még az is előfordulhat, hogy örülsz annak, hogy végre valaki móresre tanít egyet a vélt ellenségek közül. Nem teszel semmit. Ha viszont kutyabarát vagy, neked is van otthon kutyád, és szereted az állatokat, akkor valószínűbb, hogy rászólsz, hogy, ha nem hagyja abba, akkor azonnal hívod az állatvédőket. (Az, hogy ilyen esetben mersz-e cselekedni,és hogyan, az még más emlékektől, életeseményektől is függ.)

Az esemény, aminek a részesévé válsz így aktiválja az érzelmi elmédet, hoz fel emlékeket, és határoz a továbbiakról. Ez a folyamat a tudattalan döntés, és cselekvés mechanizmusa.